Szerzõ: Miklós Ákos Márton - 2008

Számos növényrõl bebizonyosodott, hogy szakszerû takarással, fûtés nélkül is átvészeli teleinket. Ilyenek a pálmák közül a Trachycarpus nemzetség egyes genusai, amelyek közül a legtöbb tapasztalat a T. fortuneirõl és a T. wagnerianusól van, de folyamatos kísérletek zajlanak a többi fajról is és más pálmafajokról, úgy mint a Jubaea chilensis, a Sabal minor, a Rhapidophyllum hystrix. Ezek téli tartásával kapcsolatban jóval kevesebb gyakorlati tapasztalat áll rendelkezésünkre.

Érdemes megemlíteni azokat a növényeket is, amelyek hidegtûrése miatt érdemes a kísérletezés, de fontos megjegyezni, hogy a -8, -12 C-nál alacsonyabb hõmérséklet a növény leveleinek sérülését, rosszabb esetben a növény pusztulását okozza. Ezeknél a növényeknél fûthetõ takarást kell készíteni, így ezek életben tartását több odafigyeléssel és némi energiafelhasználással tudjuk csak megoldani. Ilyen fajok a Butia capitata, a Brahea armata, Serenoa repens, a Chamaerops humilis, a Trithrinax campestris, a Sabal palmetto.

Azonban a fentieknél lényegesen nagyobb sikert érhetünk el a hidegtûrõ yukkák és agavék, kaktuszok széles választékával. Ezek egy része teljesen télálló, azaz bármilyen védelem nélkül átvészelik teleinket. Legnagyobb részük viszont a nálunk elõforduló legnagyobb hideget is képes átvészelni, ugyanakkor nem tûri a téli csapadékot, a levelek közé fagyó hólét.

A Yucca carnerosana, rostrata, rigida például teljesen szárazon tartva -20 fok alatti hõmérsékletet is képes elviselni, azonban nedves, fagyott földben már jóval magasabb hõmérsékleten is rothadásnak indulhatnak. Mintegy 150 kaktuszfaj tartható meg szabadföldben abban az esetben, ha õsztõl tavaszig teljesen szárazon tartjuk õket, csapadékvédelmet készítünk számukra.

Az agavék közül az A. neomexicana, parryi változatok szárazon -23 - -29 fokot is túlélnek, azonban a téli csapadék könnyen idézhet elõ náluk gombásodást, rothadást.
Mielõtt kiültetnénk növényünket, számos tényezõt kell végiggondolnunk:
Ezek közül az egyik legfontosabb a kiültetés helyének megválasztása:

Az egész évben szabadban tartott pálmákat a kert olyan részére ültessük, ahol a mikroklíma a legmegfelelõbb. Ilyen a ház fala melletti terület (a ház fûtése miatti hõveszteség következtében a leghidegebb, szélcsendes, derült téli éjszakákon a falak mellett több fokkal melegebb van), az uralkodó szélirányra merõleges kõkerítéssel védett kertrész. Lényegesen egyszerûbb egy nagyvárosi kertben megteremteni a szükséges feltételeket a téli idõszakban, hiszen a hõmérséklet ott szinte minden esetben az országos átlag fölött van a városi hõszennyezés következtében.

Rendkívül fontosak a domborzati viszonyok: A fent említett kritikus éjjeleken egy nagyobb kiterjedésû síkságból kiemelkedõ dombokon szintén több fokkal melegebb minimumértékeket mérhetünk. Például egy megfelelõ domborzati adottságú szõlõhegyen a legritkább esetben fordul elõ -15 fok alatti hõmérséklet, ezt bizonyítják az évtizedek óta sérülésmentesen telelõ fügefák, ugyanakkor a völgyekben, síkságokon nem ritka a -25 fok körüli hõmérséklet sem.
A kisugárzási hõmérsékleti inverzióról és a fagyzugok, síkságok, medencék elkerülésének fontosságáról lásd korábbi cikkem:


Megfelelõ lehet a vízakna közvetlen közelébe ültetés is, ebben az esetben a feláramló talajhõ tart néhány fokkal magasabb hõmérsékletet, azonban ebben az esetben is fontos lehet a takarás, éppen a hõ elszökése ellen.


A takarásról:

A hidegtûrõ pálmáknál a takarás során a szívlevél csapadék elleni védelme a legfontosabb, mert a levélnyelek közt összegyûlõ víztõl elfagyhat, és "kijön a közepe". Ez a következõ évben nagyon visszaveti a növényt a fejlõdésben, ha egyáltalán életben marad, bár számos példa volt arra is, hogy szívlevélrothadás után hajtani kezdett. A csapadék elleni védelemre a legmegfelelõbb egy mûanyag fólia, amelyet egy egyszerû drót vagy lécszerkezettel kifeszítünk a pálma fölött úgy, hogy a fólia ne érjen a levelekhez. Erre nem csak a szívlevél védelme miatt van szükség, hanem a gyökérzet megóvása miatt is. Télen nem vesz fel a növény túl sok vizet, és a gyökérzet a szárazabb, laza talajban kisebb fagyási sérüléseket szenved.

Emellett szükséges a talaj közvetlen takarása is. A pálma törzse köré kb. 1 méteres átmérõben takarjuk a talajt falombbal, szalmával, vagy levágott, száraz fûvel. Használhatunk nagyméretû puhafaforgácsot vagy apró, mulcsozásra használható fenyõkérget is. Ügyeljünk rá, hogy a szél ne tudja a takarást elfújni, ennek a legegyszerûbb módja, hogy legvégül fenyõággal fedjük a takarást.
Fiatal növények esetén könnyebb dolgunk van, a fent ismertetett módszer mellett -15C fok alatti hidegekben egy hullámpapír dobozt helyezünk a növényre. Fontos lehet a téli közvetlen napfény elleni védelem, ugyanis megfigyelések szerint ezek a növények könnyen szenvednek fagyási sérülést a fagypont alatti, ám napsütéses nappalokon. Ez a jelenség az ún. "photochilling", azaz ilyenkor a napsütés hatására a sötétebb levélfelszín felmelegszik, megkezdi a fotoszintézist, azonban a fagyott talajból nem képes felvenni az ehhez szükséges vizet, így lényegében kiszárad növényünk.

A kevésbé jó fagytûrõ képességû növények takarását zárt és fûtött fóliasátorral vagy mobil polikarbonát házzal tudjuk megoldani. Ennek fûtésére használhatunk villanykörtét, fûtõszálat, fûtõventillátort, de több próbálkozás volt már a pince levegõjének folyamatos befúvásával is. A zárt takarásnál célszerû egy lefedhetõ szellõzõt beépíteni, mert az erõs napfény hatására napközben túlmelegedhet, és az ennek következtében fellépõ nagy hõingadozás is káros lehet a növény számára. Ilyen befülledõ környezetben a gombák is könnyen elszaporodnak. Éppen ezért az ilyen takarásokat napsütésben célszerû megnyitni és árnyékolni valamilyen módon. Ellenõriznünk kell a benti hõmérsékletet is rádiós hõmérõ segítségével. Õsszel minden szabadföldi pálmánknál, yukkánknál javasolt a gombaölõszeres permetezés, a pálmáknál a szívlevélre szórhatunk por alakban is, a kaktuszoknál, agavéknál alkalmazhatunk gombaölõs belocsolást is. Megfelelõ megoldás lehet a jól szigetelt és egyben árnyékolt takarás készítése:

A növény fölé és három oldala köré hungarocellbõl, vastag szalmabálákból, vagy egyéb szigetelõanyagból készítjük el a védelmet, a negyedik oldalra fátyolfóliát, fóliát teszünk, amelyet csak a kritikusan hideg hõmérséklet kialakulása elõtt zárunk.
A fagytûrõ yukkák, agavék és kaktuszok esetében azonban többnyire elég a tavasztól õszig alkalmazott csapadékvédelem és a laza, vízáteresztõ talaj, sokuknál semmilyen védelem alkalmazása nem indokolt.

Néhány példa télálló és fagytûrõ növényekre:

Védelem nélkül teljesen télálló:
Yucca glauca, filamentosa, flaccida, gloriosa, baccata, elata, baileyi, a kaktuszok közül számos opuntia, echinocereus

Téli csapadékvédelemmel, az ültetõközeg szárazon tartásával télálló:
Yucca rigida, rostrata, carnerosana, télálló agavék, számos echinocereus, pediocactusok, sclerocactusok, tephrocactusok és mintegy 100 egyéb kaktuszfaj
-15 fokig télálló (nagyvárosok belvárosaiban, 200-300 m körüli magasságú domboldalakon télálló):
Trachycarpus fortunei, takil, wagnerianus pálmák

Téli vészfûtés szükséges lehet:
Brahea armata, Butia capitata, Butia eriospatha,Butia yatay, Jubaea chilensis, Trithrinax campestris, Chamaerops humilis, Serenoa repens, Sabal palmetto