FõoldalVásárlásKapcsolatNagykereskedelemBejelentkezés
2012. Lehet 17., Csütörtök

Szerzõ: Szabó Krisztina és Mohácsi Gábor

  Télálló agavék
Az agavékat legtöbben csupán a kaktuszok kísérõnövényeiként tartják,
néhányunkat azonban teljesen elvarázsolnak.Kevés olyan elszánt vagy
inkább megszállott növénygyûjtõt lehet találni, akik a nagytermetû,
nagyobb helyet igénylõ nemzetségeket részesítik elõnyben.
Az Agave nemzetség tipikusan ebbe a csoportba sorolható.
A gyûjtemények kialakításánál valószínûleg mindenki a minél
idõsebb növények beszerzésére törekszik, azonban ezzel a
hozzáállással az agavéknál igen gyorsan komoly problémákba
ütközhetünk. Elsõsorban a helyhiány és a nem elhanyagolható fizikai
megterhelés - amely a nagyobb termetû fajok ki-be hurcolását
jelenti - okozza azt az állandóan visszatérõ kérdést, hogy miért éppen
ebbe nemzetségbe kellett belehabarodnunk? Ilyenkor vannak akik
átállnak más fajok gyûjtésére, vagy a nagytermetû fajokból egy-egy
különlegesen szép példányt megtartva, a törpe növekedésû fajok felé
orientálódnak, illetve azokat a fajokat részesítik elõnyben, melyek nem
foglalnak helyet az üvegházból, mivelhogy télállók.
Az agavék általában melegebb éghajlaton, Amerika DNy-i részén,
Mexikó, Közép-Amerika és a Karibi térségben fordulnak elõ.
Inkább mezofiták, mint xerofiták, nem kimondottan a száraz
sivatagok növényei. Néhány faj magasabb tengerszint feletti
magasságokban is él, ahol gyakran fagypont alatti hõmérsékletek
is mérhetõk a téli hónapokban. Ezért nem különösen meglepõ, hogy
néhány faj, károsodás nélkül kibírja a hazai telet.
Általánosságban a természetes élõhely ismerete segítséget nyújt egyes
fajok fagy toleranciájával kapcsolatban, de teljes képet végül a
tapasztalati értékek adnak. A legtöbb Agave Amerika trópusi,
szubtrópusi területein honos, ahol a téli minimum ritkán esik -7 °C alá.
Azok a fajok, amelyek magasabb területen, hegyvidéken élnek általánosságban
nagyobb hidegtoleranciával bírnak. Az északi területeken, Észak-Arizona hegyein
élõ fajok jobban elviselik a hideget, mint a Mexikó délkeleti hegyvidékein élõ fajok,
amik mérsékelten fagytûrõk. Ez egy fajon belül is igaz, az Agave parryi egy jó
példa erre. A növény Észak-Arizonában kiváló fagytûrõ, elviseli a -23 °C-ot is,
míg Mexikóban, Zacatecas és Durango határán csak -7 -9 °C-ot visel el. Általános
szabály, hogy a lágy, hajlékony levelû agavék kényesebbek a fagyra, mint a
merev, kemény levelûek, és a nagyobb termetû fajok érzékenyebbek,
mint a kisebbek. Az agavék sikeres kültéri tartásának legnagyobb akadálya
nem a hideg, hanem a hideg és a nedves idõ kombinációja hosszú
idõszakon keresztül. Több publikáció és internetes kaktuszos oldal foglalkozik
télálló növényekkel, akár tudományos alapokra, akár saját tapasztalataikra
támaszkodva. Ezen adatok felhasználásával, az alábbi táblázatban
megtalálhatóak azok a taxonok, amelyeket -10 °C alatti hõmérsékleten tartottak.
Természetesen ezek csak száraz adatok arról, hogy melyik faj meddig bírja,
arról azonban nem informál, hogy az adott hõmérsékletet mennyi ideig voltak
képesek elviselni, illetve ehhez milyen egyéb kondíciók társultak.


1. táblázat. Fagytûrõ agavék.(klick a képen)

Határozó
A határozót azokról a fajokról készítettük, amelyek a -23 °C-ot
elviselték. Az adatok kifejlett, élõhelyi növényekre vonatkoznak.
A tartás körülményei erõsen befolyásolhatják az egyed
tulajdonságait, határozásnál ezt vegyük figyelembe, és
csak a különbözõ adatok összessége alapján döntsünk.
A virágok jellemzését - bár jellegzetes és sokat segíthetne
a határozásban - jelen esetben a hazai "virágtalan" körülmények
miatt elhagytuk. A Magyarországon télálló parryi változatok
megbízható elkülönítése csak a virág ismeretében lehetséges,
ezért ettõl jelen esetben eltekintettünk, és csak, mint "parryi"-t jeleztük.

1. Szukkulens levelek csúcstövissel

2

1. Levelek csúcstövis nélkül, bõrszerûek nem szukkulensek, évente visszahúzódnak

virginica

2. Levelek maximum 5 cm szélesek

3

2. Levelek minimum 5 cm szélesek

4

3. Levelek 3 - 5 cm szélesek, és 30 - 50 cm hosszúak. (ritkán a parryi var. parryi levele lehet 4,5 cm széles)

utahensis ssp. kaibabensis

3. Levelek 1,5 - 3 cm szélesek, és 15 - 30 cm hosszúak

utahensis ssp. utahensis

4. A levél csipkés, szemölcsös

5

4. Sûrûn sarjad, hosszú rhizómáival nagy elterülõ csoportot alkot,
a levél nem szemölcsös

6

5. csúcstövis nem fut le a levélszélen, levél középen a legszélesebb

inaequidens

5. Ritkán vagy egyáltalán nem sarjad. A hosszan csúcsosodó, kanalas
levél alsó és középsõ részén a levélszél mentén a fogak visszahajlók

havardiana

6. A rozetta nagy, sok levéllel, csúcstövis 1,5 - 3 cm

parryi

6. A levelek lándzsásak, csúcsban végzõdõek, és 20 - 45 cm hosszúak,
a csúcstövis kifejezetten ár alakú, 3 - 5 cm hosszú

neomexicana


Télálló fajok elterjedése


1-2. parryi változatok
3. utahensis ssp. kaibabensis
4. utahensis ssp. utahensis
5. neomexicana
6. havardiana

Az Agave virginica elterjedése /ábra az eFloras.org alapján/

  

Agave virginica Linné 1753.
Szin.: Manfreda virginica (Linne) Salisbury ex Rose,
Polianthes virginica (Linne) Shinner,
Agave lata Shinners (1951), Polianthes lata (Shinners) Shinners (1966),
Manfreda virginica ssp. lata (Linne) O'Kennon & al. (1999),
Agave pallida Salisbury (1796), Agave virginica var. tigrina
Engelmann (1875), Manfreda tigrina (Engelmann) Small ex Rose (1903),
Manfreda virginica var. tigrina (Engelmann) Rose (1903),
Agave virginica fa. tigrina (Engelmann) Palmer & Steyermark (1935),
Agave tigrina (Engelmann) Cory (1936), Polianthes virginica fa. tigrina (
Engelmann) Shinners (1966), Allibertia intermedia Marion (1882),
Agave alibertii Bake (1883).

Elterjedése: az USA déli és keleti területein, Missouri és Texas államoktól
az Atlanti-óceánig. Az Agave virginica ssp. virginica erdõs területeken,
sziklás és homokos talajon érzi jól magát. Kifejezetten mérsékelt övi növény.
Könnyen felismerhetõ karcsú zöld, felálló cimpájú virágairól, és a bibeszárról,
ami rövidebb, mint a porzószál. (Verhoek-Williams 1975). Július közepétõl
augusztus közepéig virágzik. Levelei évente visszahúzódnak. A növény közép
méretû. A rhizóma 1-2.5(-5) x 1-2.3(-2.6) cm. A rozetta számos, félhúsos l
evélbõl áll, melyek félszukkulensek, elterülõk, lándzsásak, 12-15(-30) cm
hosszúak és 1-4.5 cm szélesek, 7-15-ször hosszabbak, mint szélesek,
színük általában zöld, vörös foltokkal az alap közelében, (néha teljesen zöld).
A levélszéleken egy keskeny porcos vonal található. A virágzat 0.75-1.9(-2.12) m
magas. Egy rövidebb, szélesebb levelû alfaj, a Dél-Oklahoma,
Észak- és Közép-Texas, fõképpen Backland Prairie-n elterjedt
Agave virginica ssp. lata (Shinners) Thiede & Eggli 2001 télállósági
adatai nem ismertek.


1. kép Ez a példány 6 évig élt Hódi Tóth József kertjében,
drenázs talajba ültetve. Júniusban virágzott, csirázóképes
magot érlelt, majd az ezt követõ télen elpusztult.
Sarjat nem hozott.
Fotó: Hódi Tóth József

 Agave parryi var. parryi Engelmann 1875
Szin.: Agave parryi ssp. parryi, Agave scabra ssp. scabra,
Agave americana var. latifolia Torrey (1859), Agave scabra
Salm-Dyck (1859), Agave wislizeni Engelmann (1875),
Agave marcusii De Smet (1876), Agave noah Nickels (1894),
Agave applanata var. parryi (Engelmann) Mulford (1896),
Agave chihuahuana Trelease (1911), Agave patonii Trelease (1911),
Agave marcusea hort. ex Trelease (1912), Agave marensii hort. ex Trelease (1912),
Agave parayi hort. ex Trelease (1912), Agave parreyi hort. ex Trelease (1912),
Agave paryi hort. ex Trelease (1912), Agave payrii hort. ex Trelease (1912).
Elterjedés: USA (Közép- és Délkelet-Arizóna; Délnyugat-Új Mexikó),
Mexikó (Chihuahua és Durango nyugati területei); nyílt sziklás lejtõkön,
tölgyes vagy fenyõ-tölgy erdõkben,  1200-2800  m magasságban.
A rozetta kompakt, gömbölyded, (35-)40-60 x 60-75 cm, sûrûn sarjadó.
A rozettánként 100-160 db levél, merev, vastag, röviden csúcsosodó,
(18-)25-50 x (4,5-)8-12 cm. Színe kékes szürkétõl a világos zöldig.
A levélszéli fogak kicsik, egyenesek a szinte sima szegélyen, általában
1-2 cm-ként ülnek, a legnagyobbak (3-7mm) a levéllemez közepe felett
helyezkednek el, színük sötétbarnától a szürkésig. A csúcstövis felsõ
oldala majdnem lapos, 1,5-3 cm hosszú, színe sötétbarna, idõsebbeknél szürke.
A bimbók színe rózsaszínûtõl a pirosig változhat, nyíláskor sárgák.
Agave parryi var. couesii (Engelmann ex Trelease) Kearney & Peebles 1939
Nyílt, füves lejtõkön, illetve fenyõ tölgy erdõkben él, 1100-2100 m magasan.
Rozettája 35-55 x 40-65 cm; a levél 25-42(-47) x 6,5-11 cm.
Ez a taxon a faj elterjedésének ÉNY-i határán élõ, kisebb növésû variációja..
Kisebb levelû formák találhatók máshol is A. parryi fa. integrifolia-ként,
ami a populációiban egy fogatlan változatként mutatkozik meg.
Ilyen aberrációk széleskörüen elterjedtek a nemzetségben és nem
érdemelnek taxonómiai elkülönítést. A taxon az A. chrysantha-val hibridizál.

Agave parry

2. kép Debreczy Zsolt gyûjtésébõl, az Elden-csúcsról
származó " parryi"-k, melyek már 20 éve
Mester Csiki Ferenc gyûjteményében élnek.
Fotó: Mohácsi Gábor
 
Agave neomexicana Wooton & Standley 1913
Szin.: Agave parryi var. neomexicana (Wooton & Standley)
McKechnie (1949); Agave parryi ssp. neomexicana
(Wooton & Standley) B. Ullrich (1992).
Elterjedés: USA (Új-Mexikó és Délnyugat-Texas hegyvidékei),
Mexico (Coahuila?)
A rozetta lapított, kicsi vagy középméretû, sarjadó.
A levél lándzsás, merev, általában középen szélesebb,
röviden hegyesedõ, alul körkörös, felül konkáv, 20-45 x 5-12 cm.
Az 1-3cm ként elhelyezkedõ levélszéli fogak majdnem egyenesek
vagy kissé hajlottak, vékonyak, 5-7 mm hosszúak (középen),
színük sötétbarnától a szürkésig. A csúcstövis 2,5-4 cm hosszú,
ár alakú, belsõ felülete lapos, egy enyhe barázdával.
A virágzat 3-4 m magas, összetett fürt. A virágok bimbóban
vöröstõl a narancsszínûig, nyíláskor sárgák, csúcsuk vöröses.
 
Agave neomexicana
6. kép Agave neomexicana. Fotó: Mohácsi Gábor

Agave havardiana Trelease, 1912.
Elterjedés: USA (Texas: Big Bend régió), Mexico
(Észak-Chihuahua, Észak-Coahuila).
A rozetta nyitott, törzs nélküli, 0,5-0,8 x 1-1,6 m,
fõleg magányos, szórványosan sarjadó. A levél tojásdad,
csúcsosodó, vastag, merev, az alap fölött enyhén keskenyedõ,
legszélesebb a levélközép alatt, 30-60(-70) x 15-27 cm (ritkán nagyobb).
Színe a kékes szürkétõl a világos zöldig változhat, esetenként sárgás.
A levélszéli fogak általában 7-10 mm-esek, és sûrûbben helyezkednek el,
az alap felé redukált méretûek és ritkábban, 1,5-2 cm-ként állnak.
A csúcstövis egyenestõl a hullámosig, alul körkörös, felül szélesen
barázdált, általában 3-5(-10) cm hosszú, színe sötétbarnától a szürkésig.
Hosszan lefutó, néha teljesen szarusodott a levélszél. Virágzat 2-4 m magas,
összetett fürt, a lepel sárga. Virágzása nyárra, kora õszre tehetõ.
Kedveli a sziklás, törmelékes lejtõket, mészköves sziklakibúvásokat.
Sivatagos, cserjés, borókás-fenyvesekben és tölgyerdõkben,
1200 és 2000 m közötti magasságban él.
Az A. havardiana hibridizál az A. lechuguilla-val, létrehozva az
A. x glomeruliflora természetes hibridet. Elkülöníthetõ a Parryannae
csoporton belül a nagyon széles alapú, csúcsosodó levelei és
visszahajlott fogai által.Sándor László 15 évig tartotta más agave
fajok kíséretében. Ez idõ alatt sarjat nem hozott, virágzott, majd az
ezt követõ télen elpusztult. A leghidegebb télen -30 °C-ot is elviselt.
Kaktusz-Világ XXV. évf. 1. szám).

 

Agave havardiana
3. kép Agave havardiana. Fotó: Mohácsi Gábor
 
Agave utahensis ssp. utahensis Engelmann 1871
Szin.: Agave haynaldii var. utahensis (Engelmann) A.
Terracciano(1885); Agave utahensis var. utahensis;
Agave newberryi Engelmann (1875); Agave scaphoidea
Greenman & Roush (1929); Agave utahensis var. scaphoidea
(Greenman & Roush) M. E. Jones (1930);
Agave utahensis var. nevadensis Engelmann ex Greenman & Roush (1929);
Agave nevadensis (Engelmann ex Greenman & Roush) Hester (1943);
Agave utahensis var. discreta M. E. Jones (1930); Agave eborispina Hester (1943);
Agave utahensis var. eborispina (Hester) Breitung (1960);
Agave utahensis fa. nuda hort. ex E. & B. Lamb (1978).
Elterjedés: USA (California, Utah, Nevada, Arizona).
A kompakt rozetták kis csoportokat alkotnak. A 70-80 darab lándzsás,
merev levél alul konvex, felül konkáv, általában 15-30 cm hosszú,
és 1,5-3 cm széles, világos szürkés vagy sárgás zöld. (törpe formában szürkéskék).
A levélszél fogazott, a fogak 1-2,5 cm-ként helyezkednek el, tompák, vastagok,
és világos szürkék. A nagyobb fogak általában 2-4 mm hosszúak.
A csúcstövis hengeres, 2-4 cm hosszú, világos szürke vagy csontfehér,
1-3 cm-en lefutó. A virágzat 2-4 m magas, a lepel sárga.
Néhány helyen több-kevesebb sikerrel tartják. Általában,
csak letörpült vegetáló, szinte a föld alá húzódó példányait láthatjuk.

Agave utahensis
4. kép Agave utahensis ssp. utahensis. Fotó : Mohácsi Gábor


Agave utahensis ssp. kaibabensis (McKelvey) Gentry 1982.
Szin.: Agave kaibabensis McKelvey (1949);
Agave utahensis var. kaibabensis (McKelvey) Breitung (1960).
Elterjedés: USA (Észak- Arizona)
Eltérések az utahensis alfajtól: idõs korban törzs formálódik,
a rozetta nagyobb, általában egyedülálló; a levél 30-50 x 3-5 cm,
világos, fényeszöld, a fiatalabb levelek általában hamvaskékek,
a levélszéli fogak (2-)3-5 mm hosszúak, 2-4 cm-ként helyezkednek el.
A csúcstövis erõs, ár alakú, 2-4 cm hosszú. A virágzat 3,5-5 m magas,
a virágok az utahensis alfajéhoz hasonlóak, de nagyobbak.
A nevadensis és az eborispina változatokat,
Gentry az A. utahensis ssp. utahensis szinonímájaként fogadta el.
Szerinte átmeneti formák szerepét töltik be. Mindkét változat pusztán
törpe forma, nagy megnyúlt tövisekkel, a hegyi mészköves
sziklakibúvásokról. Az A. utahensis ssp. kaibabensis az agavés élõhelyek
legészakibb területein él, ahol a hõmérséklet
-18 °C alá is süllyedhet. Ezekbõl a populációkból, némi nedvesség
védelem mellett kiváló télálló növény válhat európai körülmények
között is. Mész- vagy homokköves sziklakibúvásokban, sivatagi cserjésben,
borókás fenyvesben vagy tûlevelû erdõségek közelében él, 700 és 2500 m
közötti magasságban.
Hazánkban többen is sikerrel tartják, és a legtélállóbb agave fajnak bizonyul.

 

Agave utahensis ssp. kaibabensis
5. kép Agave utahensis ssp. kaibabensis. Fotó: Mohácsi Gábor

 
  Agave inaequidens ssp. inaequidens Koch 1860
Szin.: Agave amoena hort. ex Lemaire ex Jacobi (s.a.);
incl. Agave mescal Koch (1865); incl. Agave crenata Jacobi
(1866); incl. Agave megalacantha Hemsley (1880); incl.
Agave reginae hort. ex A. Berger (1912); incl. Agave heterodon
hort. ex A. Berger (1915); incl. Agave bourgaei Trelease (1920).
Elterjedés: Mexikó (Jalisco, Hidalgo, Michoacan, Mexico, D.F.,
Morelos, Puebla). Sziklás lejtõkön, fenyõ-tölgy erdõkben,
1800-2400m magasságban él. (Gentry, 1982)
A közepes vagy nagy rozetta nyitott, magányos. Sziklakertünkben
jól sarjad, egymástól 30-40 cm-re bújnak elõ a fiatalok. A levelek
változatosan lándzsásak, mereven állóak vagy kihajlók. Színük
világos zöldtõl a sárgászöldig, ritkán finoman hamvas
(az általunk nevelt növény is ilyen). A levélszélek hullámosak,
csipkézettek. a fogak a levélszélen kétalakúak, egyenesek vagy
változatosan görbültek, színûk gesztenyebarnától a sötétbarnáig
változhat. A csúcstövis erõs, szélesen, mélyen kanalas felül,
2,5-5,5 cm sötét barna. A szirmok vöröses bordók, kinyílva sárgák,
vöröses cimpával.Hosszú évek óta tartjuk sziklakertünkben.
1999-ben -23 °C -on az anyanövény elfagyott, a 3 - 5 cm-es
sarjak viszont túlélték ezt a telet is szinte károsodás nélkül.
A német Rüdiger Mattern is említi "Frostharte Agaven"
címû cikkében (KuaS 48 (10) 1997), -18 C-os hidegtûréssel.

Agave inaequidens ssp. inaequidens
7. kép Agave inaequidens ssp. inaequidens. Fotó: Mohácsi Gábor

Tapasztalataink:

Két évvel ezelõtt - kísérletképpen - egy olyan sziklakertet
építettünk, melynek "talajába" semmilyen víz megkötõ,
illetve szerves anyagot nem kevertünk. Úgy tûnik ez igen
kedvezõ hatással van növényeink fejlõdésére, és a téli
túlélésére. Elsõdleges veszélyt a kora tavaszi, felmelegedés
utáni, visszatérõ fagyok, illetve a hideggel egy idõben
jelentkezõ csapadék jelenti. Nem szeretik a felverõdõ
szennyezõdést, mert ez kedvezõ helyet nyújt az alatta
meghúzódó gombák, baktériumok támadásinak. Ez ellen a
növény köré szórt szikla törmelék, nagyobb szemû kavics
nyújthat megfelelõ védelmet. A fekete bazalt törmelék gyors
felmelegedésével is jótékonyan hat.
Gyûjteményünkben mindig vannak olyan fajok, melyek egyedei
sziklakertbe kiültetve, és óvatosságból cserépben, az üvegházban
is telelnek. Így jól megfigyelhetõ melyik tartási mód kedvez
leginkább növényeinknek. A 2005. december nálunk azzal a
fogadalommal ért véget, hogy jövõre az összes télálló fajt - még
a ritkábbakat is - kiültetjük, hiszen kint a sziklakertben még a
zord hidegben is sokkal szebbek, egészségesebbek. Persze
lehetõsség szerint mindig vannak biztonsági tartalékaink.
Néhány télálló faj sajnos csak nehezen beszerezhetõ. Valójában
csak gyûjtõktõl, a folyamatosan kint tartott egyedek sarjaiból
érdemes beszerezni. Ennek hiányában saját magrendeléssel,
s hosszas, kudarcokkal teli kísérletezéssel alakítható ki saját
télálló agavé-gyûjtemény.
 
Szabó Krisztina és Mohácsi Gábor