|
Szerző: Szabó Krisztina és Mohácsi Gábor
Télálló agavék
Az agavékat legtöbben csupán a kaktuszok kísérőnövényeiként tartják,
néhányunkat azonban teljesen elvarázsolnak.Kevés olyan elszánt vagy
inkább megszállott növénygyűjtőt lehet találni, akik a nagytermetű,
nagyobb helyet igénylő nemzetségeket részesítik előnyben.
Az Agave nemzetség tipikusan ebbe a csoportba sorolható.
A gyűjtemények kialakításánál valószínűleg mindenki a minél
idősebb növények beszerzésére törekszik, azonban ezzel a
hozzáállással az agavéknál igen gyorsan komoly problémákba
ütközhetünk. Elsősorban a helyhiány és a nem elhanyagolható fizikai
megterhelés - amely a nagyobb termetű fajok ki-be hurcolását
jelenti - okozza azt az állandóan visszatérő kérdést, hogy miért éppen
ebbe nemzetségbe kellett belehabarodnunk? Ilyenkor vannak akik
átállnak más fajok gyűjtésére, vagy a nagytermetű fajokból egy-egy
különlegesen szép példányt megtartva, a törpe növekedésű fajok felé
orientálódnak, illetve azokat a fajokat részesítik előnyben, melyek nem
foglalnak helyet az üvegházból, mivelhogy télállók.
Az agavék általában melegebb éghajlaton, Amerika DNy-i részén,
Mexikó, Közép-Amerika és a Karibi térségben fordulnak elő.
Inkább mezofiták, mint xerofiták, nem kimondottan a száraz
sivatagok növényei. Néhány faj magasabb tengerszint feletti
magasságokban is él, ahol gyakran fagypont alatti hőmérsékletek
is mérhetők a téli hónapokban. Ezért nem különösen meglepő, hogy
néhány faj, károsodás nélkül kibírja a hazai telet.
Általánosságban a természetes élőhely ismerete segítséget nyújt egyes
fajok fagy toleranciájával kapcsolatban, de teljes képet végül a
tapasztalati értékek adnak. A legtöbb Agave Amerika trópusi,
szubtrópusi területein honos, ahol a téli minimum ritkán esik -7 °C alá.
Azok a fajok, amelyek magasabb területen, hegyvidéken élnek általánosságban
nagyobb hidegtoleranciával bírnak. Az északi területeken, Észak-Arizona hegyein
élő fajok jobban elviselik a hideget, mint a Mexikó délkeleti hegyvidékein élő fajok,
amik mérsékelten fagytűrők. Ez egy fajon belül is igaz, az Agave parryi egy jó
példa erre. A növény Észak-Arizonában kiváló fagytűrő, elviseli a -23 °C-ot is,
míg Mexikóban, Zacatecas és Durango határán csak -7 -9 °C-ot visel el. Általános
szabály, hogy a lágy, hajlékony levelű agavék kényesebbek a fagyra, mint a
merev, kemény levelűek, és a nagyobb termetű fajok érzékenyebbek,
mint a kisebbek. Az agavék sikeres kültéri tartásának legnagyobb akadálya
nem a hideg, hanem a hideg és a nedves idő kombinációja hosszú
időszakon keresztül. Több publikáció és internetes kaktuszos oldal foglalkozik
télálló növényekkel, akár tudományos alapokra, akár saját tapasztalataikra
támaszkodva. Ezen adatok felhasználásával, az alábbi táblázatban
megtalálhatóak azok a taxonok, amelyeket -10 °C alatti hőmérsékleten tartottak.
Természetesen ezek csak száraz adatok arról, hogy melyik faj meddig bírja,
arról azonban nem informál, hogy az adott hőmérsékletet mennyi ideig voltak
képesek elviselni, illetve ehhez milyen egyéb kondíciók társultak.
1. táblázat. Fagytűrő agavék.(klick a képen)
Határozó
A határozót azokról a fajokról készítettük, amelyek a -23 °C-ot
elviselték. Az adatok kifejlett, élőhelyi növényekre vonatkoznak.
A tartás körülményei erősen befolyásolhatják az egyed
tulajdonságait, határozásnál ezt vegyük figyelembe, és
csak a különböző adatok összessége alapján döntsünk.
A virágok jellemzését - bár jellegzetes és sokat segíthetne
a határozásban - jelen esetben a hazai "virágtalan" körülmények
miatt elhagytuk. A Magyarországon télálló parryi változatok
megbízható elkülönítése csak a virág ismeretében lehetséges,
ezért ettől jelen esetben eltekintettünk, és csak, mint "parryi"-t jeleztük.
1. Szukkulens levelek csúcstövissel |
2 |
1. Levelek csúcstövis nélkül, bőrszerűek nem szukkulensek, évente visszahúzódnak |
virginica |
2. Levelek maximum 5 cm szélesek |
3 |
2. Levelek minimum 5 cm szélesek |
4 |
3. Levelek 3 - 5 cm szélesek, és 30 - 50 cm hosszúak. (ritkán a parryi var. parryi levele lehet 4,5 cm széles) |
utahensis ssp. kaibabensis |
3. Levelek 1,5 - 3 cm szélesek, és 15 - 30 cm hosszúak |
utahensis ssp. utahensis |
4. A levél csipkés, szemölcsös |
5 |
4. Sűrűn sarjad, hosszú rhizómáival nagy elterülő csoportot alkot,
a levél nem szemölcsös |
6 |
5. csúcstövis nem fut le a levélszélen, levél középen a legszélesebb |
inaequidens |
5. Ritkán vagy egyáltalán nem sarjad. A hosszan csúcsosodó, kanalas
levél alsó és középső részén a levélszél mentén a fogak visszahajlók |
havardiana |
6. A rozetta nagy, sok levéllel, csúcstövis 1,5 - 3 cm |
parryi |
6. A levelek lándzsásak, csúcsban végződőek, és 20 - 45 cm hosszúak,
a csúcstövis kifejezetten ár alakú, 3 - 5 cm hosszú |
neomexicana |
Télálló fajok elterjedése
1-2. parryi változatok
3. utahensis ssp. kaibabensis
4. utahensis ssp. utahensis
5. neomexicana
6. havardiana
Az Agave virginica elterjedése /ábra az eFloras.org alapján/
Agave virginica Linné 1753.
Szin.: Manfreda virginica (Linne) Salisbury ex Rose,
Polianthes virginica (Linne) Shinner,
Agave lata Shinners (1951), Polianthes lata (Shinners) Shinners (1966),
Manfreda virginica ssp. lata (Linne) O'Kennon & al. (1999),
Agave pallida Salisbury (1796), Agave virginica var. tigrina
Engelmann (1875), Manfreda tigrina (Engelmann) Small ex Rose (1903),
Manfreda virginica var. tigrina (Engelmann) Rose (1903),
Agave virginica fa. tigrina (Engelmann) Palmer & Steyermark (1935),
Agave tigrina (Engelmann) Cory (1936), Polianthes virginica fa. tigrina (
Engelmann) Shinners (1966), Allibertia intermedia Marion (1882),
Agave alibertii Bake (1883).
Elterjedése: az USA déli és keleti területein, Missouri és Texas államoktól
az Atlanti-óceánig. Az Agave virginica ssp. virginica erdős területeken,
sziklás és homokos talajon érzi jól magát. Kifejezetten mérsékelt övi növény.
Könnyen felismerhető karcsú zöld, felálló cimpájú virágairól, és a bibeszárról,
ami rövidebb, mint a porzószál. (Verhoek-Williams 1975). Július közepétől
augusztus közepéig virágzik. Levelei évente visszahúzódnak. A növény közép
méretű. A rhizóma 1-2.5(-5) x 1-2.3(-2.6) cm. A rozetta számos, félhúsos l
evélből áll, melyek félszukkulensek, elterülők, lándzsásak, 12-15(-30) cm
hosszúak és 1-4.5 cm szélesek, 7-15-ször hosszabbak, mint szélesek,
színük általában zöld, vörös foltokkal az alap közelében, (néha teljesen zöld).
A levélszéleken egy keskeny porcos vonal található. A virágzat 0.75-1.9(-2.12) m
magas. Egy rövidebb, szélesebb levelű alfaj, a Dél-Oklahoma,
Észak- és Közép-Texas, főképpen Backland Prairie-n elterjedt
Agave virginica ssp. lata (Shinners) Thiede & Eggli 2001 télállósági
adatai nem ismertek.
1. kép Ez a példány 6 évig élt Hódi Tóth József kertjében,
drenázs talajba ültetve. Júniusban virágzott, csirázóképes
magot érlelt, majd az ezt követő télen elpusztult.
Sarjat nem hozott.
Fotó: Hódi Tóth József
Agave parryi var. parryi Engelmann 1875
Szin.: Agave parryi ssp. parryi, Agave scabra ssp. scabra,
Agave americana var. latifolia Torrey (1859), Agave scabra
Salm-Dyck (1859), Agave wislizeni Engelmann (1875),
Agave marcusii De Smet (1876), Agave noah Nickels (1894),
Agave applanata var. parryi (Engelmann) Mulford (1896),
Agave chihuahuana Trelease (1911), Agave patonii Trelease (1911),
Agave marcusea hort. ex Trelease (1912), Agave marensii hort. ex Trelease (1912),
Agave parayi hort. ex Trelease (1912), Agave parreyi hort. ex Trelease (1912),
Agave paryi hort. ex Trelease (1912), Agave payrii hort. ex Trelease (1912).
Elterjedés: USA (Közép- és Délkelet-Arizóna; Délnyugat-Új Mexikó),
Mexikó (Chihuahua és Durango nyugati területei); nyílt sziklás lejtőkön,
tölgyes vagy fenyő-tölgy erdőkben, 1200-2800 m magasságban.
A rozetta kompakt, gömbölyded, (35-)40-60 x 60-75 cm, sűrűn sarjadó.
A rozettánként 100-160 db levél, merev, vastag, röviden csúcsosodó,
(18-)25-50 x (4,5-)8-12 cm. Színe kékes szürkétől a világos zöldig.
A levélszéli fogak kicsik, egyenesek a szinte sima szegélyen, általában
1-2 cm-ként ülnek, a legnagyobbak (3-7mm) a levéllemez közepe felett
helyezkednek el, színük sötétbarnától a szürkésig. A csúcstövis felső
oldala majdnem lapos, 1,5-3 cm hosszú, színe sötétbarna, idősebbeknél szürke.
A bimbók színe rózsaszínűtől a pirosig változhat, nyíláskor sárgák.
Agave parryi var. couesii (Engelmann ex Trelease) Kearney & Peebles 1939
Nyílt, füves lejtőkön, illetve fenyő tölgy erdőkben él, 1100-2100 m magasan.
Rozettája 35-55 x 40-65 cm; a levél 25-42(-47) x 6,5-11 cm.
Ez a taxon a faj elterjedésének ÉNY-i határán élő, kisebb növésű variációja..
Kisebb levelű formák találhatók máshol is A. parryi fa. integrifolia-ként,
ami a populációiban egy fogatlan változatként mutatkozik meg.
Ilyen aberrációk széleskörüen elterjedtek a nemzetségben és nem
érdemelnek taxonómiai elkülönítést. A taxon az A. chrysantha-val hibridizál.
2. kép Debreczy Zsolt gyűjtéséből, az Elden-csúcsról
származó " parryi"-k, melyek már 20 éve
Mester Csiki Ferenc gyűjteményében élnek.
Fotó: Mohácsi Gábor
Agave neomexicana Wooton & Standley 1913
Szin.: Agave parryi var. neomexicana (Wooton & Standley)
McKechnie (1949); Agave parryi ssp. neomexicana
(Wooton & Standley) B. Ullrich (1992).
Elterjedés: USA (Új-Mexikó és Délnyugat-Texas hegyvidékei),
Mexico (Coahuila?)
A rozetta lapított, kicsi vagy középméretű, sarjadó.
A levél lándzsás, merev, általában középen szélesebb,
röviden hegyesedő, alul körkörös, felül konkáv, 20-45 x 5-12 cm.
Az 1-3cm ként elhelyezkedő levélszéli fogak majdnem egyenesek
vagy kissé hajlottak, vékonyak, 5-7 mm hosszúak (középen),
színük sötétbarnától a szürkésig. A csúcstövis 2,5-4 cm hosszú,
ár alakú, belső felülete lapos, egy enyhe barázdával.
A virágzat 3-4 m magas, összetett fürt. A virágok bimbóban
vöröstől a narancsszínűig, nyíláskor sárgák, csúcsuk vöröses.
6. kép Agave neomexicana. Fotó: Mohácsi Gábor
Agave havardiana Trelease, 1912.
Elterjedés: USA (Texas: Big Bend régió), Mexico
(Észak-Chihuahua, Észak-Coahuila).
A rozetta nyitott, törzs nélküli, 0,5-0,8 x 1-1,6 m,
főleg magányos, szórványosan sarjadó. A levél tojásdad,
csúcsosodó, vastag, merev, az alap fölött enyhén keskenyedő,
legszélesebb a levélközép alatt, 30-60(-70) x 15-27 cm (ritkán nagyobb).
Színe a kékes szürkétől a világos zöldig változhat, esetenként sárgás.
A levélszéli fogak általában 7-10 mm-esek, és sűrűbben helyezkednek el,
az alap felé redukált méretűek és ritkábban, 1,5-2 cm-ként állnak.
A csúcstövis egyenestől a hullámosig, alul körkörös, felül szélesen
barázdált, általában 3-5(-10) cm hosszú, színe sötétbarnától a szürkésig.
Hosszan lefutó, néha teljesen szarusodott a levélszél. Virágzat 2-4 m magas,
összetett fürt, a lepel sárga. Virágzása nyárra, kora őszre tehető.
Kedveli a sziklás, törmelékes lejtőket, mészköves sziklakibúvásokat.
Sivatagos, cserjés, borókás-fenyvesekben és tölgyerdőkben,
1200 és 2000 m közötti magasságban él.
Az A. havardiana hibridizál az A. lechuguilla-val, létrehozva az
A. x glomeruliflora természetes hibridet. Elkülöníthető a Parryannae
csoporton belül a nagyon széles alapú, csúcsosodó levelei és
visszahajlott fogai által.Sándor László 15 évig tartotta más agave
fajok kíséretében. Ez idő alatt sarjat nem hozott, virágzott, majd az
ezt követő télen elpusztult. A leghidegebb télen -30 °C-ot is elviselt.
Kaktusz-Világ XXV. évf. 1. szám).
3. kép Agave havardiana. Fotó: Mohácsi Gábor
Agave utahensis ssp. utahensis Engelmann 1871
Szin.: Agave haynaldii var. utahensis (Engelmann) A.
Terracciano(1885); Agave utahensis var. utahensis;
Agave newberryi Engelmann (1875); Agave scaphoidea
Greenman & Roush (1929); Agave utahensis var. scaphoidea
(Greenman & Roush) M. E. Jones (1930);
Agave utahensis var. nevadensis Engelmann ex Greenman & Roush (1929);
Agave nevadensis (Engelmann ex Greenman & Roush) Hester (1943);
Agave utahensis var. discreta M. E. Jones (1930); Agave eborispina Hester (1943);
Agave utahensis var. eborispina (Hester) Breitung (1960);
Agave utahensis fa. nuda hort. ex E. & B. Lamb (1978).
Elterjedés: USA (California, Utah, Nevada, Arizona).
A kompakt rozetták kis csoportokat alkotnak. A 70-80 darab lándzsás,
merev levél alul konvex, felül konkáv, általában 15-30 cm hosszú,
és 1,5-3 cm széles, világos szürkés vagy sárgás zöld. (törpe formában szürkéskék).
A levélszél fogazott, a fogak 1-2,5 cm-ként helyezkednek el, tompák, vastagok,
és világos szürkék. A nagyobb fogak általában 2-4 mm hosszúak.
A csúcstövis hengeres, 2-4 cm hosszú, világos szürke vagy csontfehér,
1-3 cm-en lefutó. A virágzat 2-4 m magas, a lepel sárga.
Néhány helyen több-kevesebb sikerrel tartják. Általában,
csak letörpült vegetáló, szinte a föld alá húzódó példányait láthatjuk.
4. kép Agave utahensis ssp. utahensis. Fotó : Mohácsi Gábor
Agave utahensis ssp. kaibabensis (McKelvey) Gentry 1982.
Szin.: Agave kaibabensis McKelvey (1949);
Agave utahensis var. kaibabensis (McKelvey) Breitung (1960).
Elterjedés: USA (Észak- Arizona)
Eltérések az utahensis alfajtól: idős korban törzs formálódik,
a rozetta nagyobb, általában egyedülálló; a levél 30-50 x 3-5 cm,
világos, fényeszöld, a fiatalabb levelek általában hamvaskékek,
a levélszéli fogak (2-)3-5 mm hosszúak, 2-4 cm-ként helyezkednek el.
A csúcstövis erős, ár alakú, 2-4 cm hosszú. A virágzat 3,5-5 m magas,
a virágok az utahensis alfajéhoz hasonlóak, de nagyobbak.
A nevadensis és az eborispina változatokat,
Gentry az A. utahensis ssp. utahensis szinonímájaként fogadta el.
Szerinte átmeneti formák szerepét töltik be. Mindkét változat pusztán
törpe forma, nagy megnyúlt tövisekkel, a hegyi mészköves
sziklakibúvásokról. Az A. utahensis ssp. kaibabensis az agavés élőhelyek
legészakibb területein él, ahol a hőmérséklet
-18 °C alá is süllyedhet. Ezekből a populációkból, némi nedvesség
védelem mellett kiváló télálló növény válhat európai körülmények
között is. Mész- vagy homokköves sziklakibúvásokban, sivatagi cserjésben,
borókás fenyvesben vagy tűlevelű erdőségek közelében él, 700 és 2500 m
közötti magasságban.
Hazánkban többen is sikerrel tartják, és a legtélállóbb agave fajnak bizonyul.
5. kép Agave utahensis ssp. kaibabensis. Fotó: Mohácsi Gábor
Agave inaequidens ssp. inaequidens Koch 1860
Szin.: Agave amoena hort. ex Lemaire ex Jacobi (s.a.);
incl. Agave mescal Koch (1865); incl. Agave crenata Jacobi
(1866); incl. Agave megalacantha Hemsley (1880); incl.
Agave reginae hort. ex A. Berger (1912); incl. Agave heterodon
hort. ex A. Berger (1915); incl. Agave bourgaei Trelease (1920).
Elterjedés: Mexikó (Jalisco, Hidalgo, Michoacan, Mexico, D.F.,
Morelos, Puebla). Sziklás lejtőkön, fenyő-tölgy erdőkben,
1800-2400m magasságban él. (Gentry, 1982)
A közepes vagy nagy rozetta nyitott, magányos. Sziklakertünkben
jól sarjad, egymástól 30-40 cm-re bújnak elő a fiatalok. A levelek
változatosan lándzsásak, mereven állóak vagy kihajlók. Színük
világos zöldtől a sárgászöldig, ritkán finoman hamvas
(az általunk nevelt növény is ilyen). A levélszélek hullámosak,
csipkézettek. a fogak a levélszélen kétalakúak, egyenesek vagy
változatosan görbültek, színűk gesztenyebarnától a sötétbarnáig
változhat. A csúcstövis erős, szélesen, mélyen kanalas felül,
2,5-5,5 cm sötét barna. A szirmok vöröses bordók, kinyílva sárgák,
vöröses cimpával.Hosszú évek óta tartjuk sziklakertünkben.
1999-ben -23 °C -on az anyanövény elfagyott, a 3 - 5 cm-es
sarjak viszont túlélték ezt a telet is szinte károsodás nélkül.
A német Rüdiger Mattern is említi "Frostharte Agaven"
című cikkében (KuaS 48 (10) 1997), -18 C-os hidegtűréssel.
7. kép Agave inaequidens ssp. inaequidens. Fotó: Mohácsi Gábor
Tapasztalataink:
Két évvel ezelőtt - kísérletképpen - egy olyan sziklakertet
építettünk, melynek "talajába" semmilyen víz megkötő,
illetve szerves anyagot nem kevertünk. Úgy tűnik ez igen
kedvező hatással van növényeink fejlődésére, és a téli
túlélésére. Elsődleges veszélyt a kora tavaszi, felmelegedés
utáni, visszatérő fagyok, illetve a hideggel egy időben
jelentkező csapadék jelenti. Nem szeretik a felverődő
szennyeződést, mert ez kedvező helyet nyújt az alatta
meghúzódó gombák, baktériumok támadásinak. Ez ellen a
növény köré szórt szikla törmelék, nagyobb szemű kavics
nyújthat megfelelő védelmet. A fekete bazalt törmelék gyors
felmelegedésével is jótékonyan hat.
Gyűjteményünkben mindig vannak olyan fajok, melyek egyedei
sziklakertbe kiültetve, és óvatosságból cserépben, az üvegházban
is telelnek. Így jól megfigyelhető melyik tartási mód kedvez
leginkább növényeinknek. A 2005. december nálunk azzal a
fogadalommal ért véget, hogy jövőre az összes télálló fajt - még
a ritkábbakat is - kiültetjük, hiszen kint a sziklakertben még a
zord hidegben is sokkal szebbek, egészségesebbek. Persze
lehetősség szerint mindig vannak biztonsági tartalékaink.
Néhány télálló faj sajnos csak nehezen beszerezhető. Valójában
csak gyűjtőktől, a folyamatosan kint tartott egyedek sarjaiból
érdemes beszerezni. Ennek hiányában saját magrendeléssel,
s hosszas, kudarcokkal teli kísérletezéssel alakítható ki saját
télálló agavé-gyűjtemény.
Szabó Krisztina és Mohácsi Gábor
|
Cikkek, leírások 
